2017. március 25., szombat

Abigél

Amikor főzök, a Kossuth Rádiót hallgatom. Sok hasznos dolog elhangzik ott, érdekes témák, riportok stb. Valamelyik nap hallottam egy programról, ami ezt a női nevet viseli. A bántalmazott nők segítésére jött létre. Két nő is mesélt arról, hogy évekig - egyikük 20!!! évig - szenvedte el férje mindennapos kínzását. Sokan vannak ilyen helyzetben és nem mernek segítséget kérni, mert szégyellik magukat, hogy megverték/bántalmazták őket.

Eszembe jutott az egyik szomszéd, amikor még a cívis városban laktunk. Két-három ajtóval arrébb egy fiatal pár költözött a lakásba. A lány több nyelvet beszélt, a közeli multicégnél dolgozott. A fiúról nem volt infóm, csak látszott rajta, hogy nem 100-as. Többször veszekedtek, ordibáltak. Borzasztó volt hallgatni, minden kihallatszott. Egyszer a fiú azon húzta fel az agyát, hogy a lány vett magának egy nadrágot. Tört, zúzott a fiú. Tányérok csörögtek, aztán hallottuk, ahogy a lány sír.
Másnap láttam a lányt. Mindig mosolygott. Az új nadrágja mogyoróbarna volt, szép.
Aztán elköltöztünk és pár hónappal később újra láttam őket egy orvosi rendelőben. Mind a kettőjükön karikagyűrű volt...

És kérdem én. Mit lehet ilyenkor tenni? Én, a szomszéd hogyan segíthetek? Meddig lehet ezt engedni?


2 megjegyzés:

  1. Régen azt gondoltam,hogy MINDIG kettőn áll a vásár. Ma már tudom,hogy ez nem így van sokszor. Valahogy annyira belénk van oltódva,nőkbe az,hogy tűrjünk, hogy az már sokszor kétségbeejtő. És nem csak a keresztény nőkbe.
    Nagyon nehéz ilyenkor segíteni, még a barátnőkön is nehéz.

    VálaszTörlés
  2. El sem tudom képzelni, milyen élete lehet annak a lánynak, akiről írtál...

    VálaszTörlés

Kincset érő szavad:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...