2017. február 1., szerda

Szajkó

Szeretem a madarakat. Ez mi sem bizonyítja, hogy tagja vagyok a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek, sőt etetem is őket. Az erkélyre kitettem a madáretetőt, de valamiért nem jöttek, valószínűleg az ablaküveg visszatükröződése miatt. Aztán áttettem a másik sarokba, ahol kicsit védve érezhetik magukat. Ott nincs ablak. Széncinkék jönnek napraforgóért, meg alma várja a többieket.



A minap ültem a gép előtt, és kinéztem az ablakon. Egy varjú nagyságú, vörösesbarna tollú, szürke csőrű madár állt az erkélyen. Szétnézett, érdes hangon szólt egy-kettőt, lekukucskált az asztalra, majd elrepült. Nagyon megörültem neki. Sajnos nem volt nálam a fényképezőgép, így nincs megörökítve. Próbáltam utánajárni, feltehetőleg szajkó volt, népies nevén mátyásmadár.



Pár napja ugyanígy megörültem a több mint 50 példányba verődött fenyőrigó csapatoknak is. A tuján nagyon jól érezték magukat.



Anyához őszapók (is) járnak csapatostul két-három naponta. Bájosak lehetnek.


Most olvastam, hogy Kaliforniába a Richmond-San Rafael híd felújítása az Anna-kolibri miatt csúszik, mert az egyik példánynak a fészke annak a két tucatnyi fának az egyikén van, amit ki kell vágni, de a vándormadarakról szóló nemzetközi törvény védi azt az egy tojást. Ezt itthon is megirigyelhetnénk.


1 megjegyzés:

  1. Olyan sok helyen olvastam, hogy hiába vannak kint az etetők, nem mennek rá a madarak. El sem tudom képzelni miért van ez, pedig az ilyen kemény, hideg télen biztos sokat keresgetik az ennivalót. Enyhe teleken nálam sem nagyon jöttek egyébként.

    Én is nagyon szeretem őket, tavasszal/nyáron a rozsdafarkú mikor itt ül a terasz rácsán, még beszélek is hozzá és csak néz rám a kis pont szemével, olyan aranyos :) Az is jön nemsokára vissza, itt fog énekelni nekem, már várom :)

    VálaszTörlés

Kincset érő szavad:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...