2017. február 26., vasárnap

Csendesedj el!

Isten drága, küszködő gyermeke, csendesedj el, és tudd meg, hogy Ő az Isten! Csendesedj el, bízzál, és tudd, hogy minden az Ő hatalmában van! Ő nem felejtett el téged. Tudd meg, semmi sem változott a neked szánt jó terveivel kapcsolatban.

David Robinson


2017. február 11., szombat

Fél

A napokban volt fél éves a Kislányunk. 7490 gramm és 69 cm. :)



És igeeen, megcsináltaaam! 6 hónapig kizárólagosan szoptattam. Továbbra sem adom fel ezt a művészetet. A fél év egy NAGY mérföldkő volt, de KITARTOTTAM! SDG!


2017. február 6., hétfő

Csirkecombot mindenkinek!

Szombaton részt vettem egy interaktív tárlaton, amelyen átélhettem a munkatáborokba elhurcoltak történéseit. A Hétszázezer kiállításon.

Megérkeztem a piacra, ahol almát, krumplit szerettem volna venni.


Sokan voltunk. Egy árusnál felpróbáltam egy szép kendőt is, amikor megjelent egy orosz tiszt és ordítani kezdett.


Semmit nem értettem, de a szavai visszacsengtek a fülembe: Sztoj! Davaj! És engem is elkezdett lökdösni, kiválasztott a tömegből. Egy marhaszállító vagonra raktak több társammal együtt. Sötét volt és ott nyomorogtunk egymás mellett állva, mint a heringek. Nem tudtuk, hová visznek bennünket. "Nyár volt, rekkenő hőség, és nyolcvanan voltunk összezárva egy vödör vízzel és egy küblivel, amit három napos út alatt egyszer ürítettek." (Fahidi Éva) Aztán megérkeztünk Szibériába. Vörös csillaggal megpecsételtek minket és dolgoznunk kellett.


Zsákokat cipeltünk, krumplit ástunk és követ fejtettünk. Lökdöstek minket. Nehéz volt az a zsák, nagyon nehéz. Szegény bácsi már olyan gyenge volt, hogy alig bírta megemelni a csákányt, de azért is kényszerítették a munkára. Sokszor elestünk, már nagyon vártuk az ebédet.


Moslékot adtak, minden nap. Alig kis adagot, amitől nem sok energiánk lett, de lett valamennyi. Bezzeg a kápó, ő csirkecombot kapott és pálinkát ivott. Ott evett előttünk. Igazságtalannak éreztük, hogy ő csirkecombot ehet, mi meg nem. Volt, hogy odadobta a csontot, lerágtuk róla a maradék kis húst, kézről-kézre adtuk át egymásnak, hadd szopogassa mindenki. Aztán amikor este lett, az öreg elővette a hegedűjét és énekeltünk, táncra perdültünk.





Mindannyian. Egyikünknek figyelnie kellett, nem-e veszi észre valaki. Ezek az esték éltettek. Már nagyon vártuk. Másnap megjelent a tiszt és mélyen a szemembe nézett. Rezzenéstelen volt az arca, a szemében láttam a megvetést. Ismét kiválasztott, a fejével intett, ezúttal szabad utat adva...

És a fekete-fehér filmkocka megállt.



A szöges drótnál találtam magam. És egy fatáblára felvéstem: Csirkecombot mindenkinek!

2017. február 1., szerda

Szajkó

Szeretem a madarakat. Ez mi sem bizonyítja, hogy tagja vagyok a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek, sőt etetem is őket. Az erkélyre kitettem a madáretetőt, de valamiért nem jöttek, valószínűleg az ablaküveg visszatükröződése miatt. Aztán áttettem a másik sarokba, ahol kicsit védve érezhetik magukat. Ott nincs ablak. Széncinkék jönnek napraforgóért, meg alma várja a többieket.



A minap ültem a gép előtt, és kinéztem az ablakon. Egy varjú nagyságú, vörösesbarna tollú, szürke csőrű madár állt az erkélyen. Szétnézett, érdes hangon szólt egy-kettőt, lekukucskált az asztalra, majd elrepült. Nagyon megörültem neki. Sajnos nem volt nálam a fényképezőgép, így nincs megörökítve. Próbáltam utánajárni, feltehetőleg szajkó volt, népies nevén mátyásmadár.



Pár napja ugyanígy megörültem a több mint 50 példányba verődött fenyőrigó csapatoknak is. A tuján nagyon jól érezték magukat.



Anyához őszapók (is) járnak csapatostul két-három naponta. Bájosak lehetnek.


Most olvastam, hogy Kaliforniába a Richmond-San Rafael híd felújítása az Anna-kolibri miatt csúszik, mert az egyik példánynak a fészke annak a két tucatnyi fának az egyikén van, amit ki kell vágni, de a vándormadarakról szóló nemzetközi törvény védi azt az egy tojást. Ezt itthon is megirigyelhetnénk.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...