2015. december 16., szerda

Adventi naptár 18. nap

Amikor nálunk karácsony volt, előtte 1-2 héttel Tesómmal elkezdtünk készülni, hogy a családnak valamilyen karácsonyi műsort adjunk. Ez legtöbbször versmondás, éneklés vagy egy kis színdarab előadása volt. És mivel éppen ezen nosztalgiáztam, épp az egyik vers jutott eszembe, amit akkoriban megtanultam.

Havas utcák során, karácsonyi éjen,
vándor keres szállást falvak egyikében.
Ablakokból hívón itt a lámpák fénye,
karácsonyt ünnepel ma az Isten népe.
Otthonok ajtaján kopogtat csendesen,
de számára ajtót nem nyit meg senki sem.
Már falu szélére érkezik a vándor,
megpihen a szeme az utolsó házon.
Ablakából a fény csak gyéren világol,
szegény család lakja, melegszívű, jámbor.
Alig hogy kopogtat, már nyílik az ajtó,
térj be éji vándor! Most csak idebent jó.
Betér hát a házba és köszön kedvesen,
de kit rejt a köpeny, nem tudja senki sem.
Ám ahogy hirtelen az a földre terül,
a vándort mennyei fény ragyogja körül!
Ez a fény tölti be a szerény kis szobát,
s a vándorban Jézust látja meg a család!
Tán egy percig tartott e csodás tünemény,
aztán a szem elől el is tűnt az a fény.
De hiszen Ő mondta, Ki csupa irgalom:
"Íme tiveletek vagyok minden napon!"
Láthatatlanul Ő ma is itt él bennünk,
azért lehet boldog Általa a lelkünk.

Pecznyik Pál: Karácsonyi vándor

És ehhez a vershez pont passzol Mohos Zsófia téli fotósorozata. Szeretem a fényképeit. Egyediek, emberiek, van mondanivalójuk.






2 megjegyzés:

  1. Tökéletes a vers és a képek összecsengése!!!!Éppen azon gondolkodom,hogy milyen irodalmi pluszt vigyek bele a Karácsony estébe.

    VálaszTörlés
  2. De szép ez a vers, nem ismertem.

    Nem tudom ki hogy van vele, de az utóbbi években egyre többet gondolok vissza a gyerekkori karácsonyokra. Remélhetőleg mi is tudtunk olyan emlékeket átadni a mi gyerekeinknek, amire majd ők is szívesen emlékeznek vissza.

    VálaszTörlés

Kincset érő szavad:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...