2015. április 24., péntek

Sírósan szépek

Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek

Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál...
rám nevettél, nekem ríttál.
Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél.
Először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.
Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem nézel.
Nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.
Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek.
Alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.
Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nekem,
nem éreztem gyöngeségem.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.
Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé,
fát, virágot, lombos ágat, -
fölemeled az anyádat.
Hozzá egy youtube videó (a gyerekek bekötött szemmel felismerik az édesanyjuk): https://www.youtube.com/watch?v=DRoqk_z2Lgg
Sírósan szép mind a kettő!!!


Jövőhéten szabin leszek, 9 nap pihenés. Lesz tavaszi nagytakarítás, horgolás és aztán hazautazás, meg majális és ballagás is. Szeretném élvezni a fecskék táncát és a tavaszi szellő suhogását is. :)

1 megjegyzés:

  1. Gyönyörű a Várnai Zseni vers!

    Minden jókat Neked a szabira, úgy látom nem fogsz unatkozni! :)

    VálaszTörlés

Kincset érő szavad:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...