2015. március 31., kedd

Nagyheti elmélkedés II.

"Uram, te ismersz, és a nevemen szólítasz engem.
Ismered jól gondolataimat, és tudod, hogy ki vagyok.
Tisztán látod, mi rejtőzik a szívemben: 
vedd el tőlem, ami gyötör, és add meg, ami még hiányzik onnan.
Segíts, hogy lelkem megszabaduljon minden gonosz vonásától.
Add, hogy általad megtisztuljak, és neked tetsző lehessek."
(PH. Spitta)



2015. március 30., hétfő

Nagyheti elmélkedés I.


"Nincs olyan ember, akinek ne lenne meg a maga, személyes keresztje. 
Ezzel mindenkinek saját magának kell megbirkóznia: 
elcipelni, felállítani, majd felszegezni rá azokat a dolgokat, amik napról napra megnyomorítják a lelkét. 
De sikerülhet, mert még sem vagyunk teljesen egyedül erre a feladatra." 
Egy lelkész lánya



2015. március 29., vasárnap

Kislétra

"Ide figyelj, odahaza volt nekünk a kertben egy magas diófánk. Nehéz volt rá fölmászni, a törzsétől visszacsúsztam, mindig lehorzsoltam a térdem. De én nagyon szerettem a fa tetején üldögélni, egy nap többször is felmásztam rá. Aztán egyszer a nagymamám meglepett egy kislétrával, odatámasztotta a fa alá, kényelmesen fölsétálhattam rajta, akár a lépcsőn. Néhányszor kipróbáltam, aztán bevittem a kislétrát a fészerbe. Szegény nagymamám nem értette, de te érted, ugye?"

Janikovszky Éva



2015. március 26., csütörtök

Lassan



"Igen, lassan kellene élni.
Nemcsak azért, mert a "lassan" legtöbbször - nem mindig -, "tovább" is. Lassan kellene élni, mert a "lassan" annyi is, mint figyelmesen, mint közelebbről, mint igazibban, mint emberibben élni."

Márai Sándor

2015. március 21., szombat

Imaséta

Tegnaphoz egy hete volt az alkalmunk a gyüliben, amit én tartottam imaséta keretében.
Beosztottam az időt negyedóránként, így előre feliratkozott időben tudtak jönni a barátok.
A téma a hűtlenség, kísértés, paráznaság volt.

Sokat készültem rá, kb. két hetet. Egyszer hallottam az egyik teológustól, hogy amennyit készülsz egy alkalomra, azt kapod vissza és olyan lesz. Így próbáltam mindent beleadni és tényleg sokat foglalkozni vele - maximalista lévén -, hogy jó legyen.

És áldott volt.
Volt, aki sírva jött ki...
Volt, akit megrendített...
Volt, akinek meghitt volt...

Szóval pozitív visszajelzéseket kaptam, és nagyon-nagyon örültem.

Fotók, gondolatok, imák, sok-sok gyertya, zene, tükör, Jézus szavai, tea, kereszt és koszorú volt.

Az imákat és idézeteket főként a Mai Igéből és az Útmutatóból gyűjtöttem, a képeket a Pinterestről.

És akkor jöjjön néhány fotó:











Szeretek ilyen dolgokat készíteni, szervezni. Angliában és itthon is csináltunk már Láthatatlan színházat is. Jó, hogy ilyen eszközökkel is beszélhetünk Jézusról.

----------------

Az imasétáról bővebben:
Már régóta ismerem, különféle ifjúsági konferenciákon, találkozókon szerepelt a programok között, de még egyen sem vettem részt. Csak ilyennek gondolom.

A lényeg azon van, hogy lelki, hitmélyítő, elgondolkodtató, elcsendesedő dolgot nyújtsunk.
Mivel a kísértés, féltékenység, paráznaság, hűtlenség volt a témám, ebben gondolkodtam. Igazándiból már régóta szerettem volna imasétát, de ez a téma kapóra jött, így ebbe hoztam bele. Kerestem megszólító gondolatokat, igéket, imákat különféle helyekről: Mai Ige, Útmutató, Biblia, Internet, amiket összegyűjtöttem, majd kategorizáltam. Voltak címszavak (témák), mint pl. kísértés, önbecsülés, gondolataid stb. Mindegyik téma (megálló) kapott egy-egy imát, egy igét és egy elgondolkodtató történetet vagy kérdéseket csak. 
Mindezeket kinyomtattam, kerestem hozzájuk a Pinteresten képeket, vettem 100 db gyertyát, amiből csak 50-et használtam, majd berendeztem a termet. Az asztalokat egymás mellé U alakban helyeztem el, mögéjük a székeket. Az asztalokra tettem a témákat (megállókat), alá a hozzájuk tartozó igét-történetet (mikor mit). A témák közé képeket helyeztem el. Az asztalokra sok-sok gyertyát tettem.
Volt tea megálló is (biztosan megszomjaztál megszólítással), volt egy olyan téma, hogy Tükör. Itt az énképet, hogyan lát engem Isten témát írtam körül, ehhez itthonról elvittem a tükrünket. Szemmagasságba helyeztem el, hogy mindenki bele tudjon nézni, ha épp annál jár. Ez is nagyobb hatást ad. 
Fontos, hogy egyszerre csak egy ember lehet bent a teremben az imaséta alatt, hogy csak Istenre figyeljen. Elején és végén Jézus személyesen szól hozzá. 
A végére, a célhoz a falra felakasztottam a keresztünket a töviskoszorúval, melyet egy lámpával világítottam meg. Ez volt a cél. Az elején mindenki meggyújt egy gyertyát, amit a séta alatt a kezében fog és úgy megy végig a megállókon. A végén a kereszthez, amikor megérkezik, le kell tennie a gyertyáját. 
A teremben amúgy leoltjuk a villanyt, sötét van, csak a gyertyák és a kereszt fénye ég, halk instrumentális zene szól. 
Végül kap egy papírlapot, amire leírhatja a kedvenc megállóját, amit hazavihet és előveheti, amikor szüksége van rá. 
Röviden ennyi. 

2015. március 9., hétfő

Strucctojás

Vasárnaponként este 6 órától el szoktam járni a zenés IT-kre a Nagytemplomba. Szeretem a dicsőítést, a fiatalos hangulatot és az igehirdetéseket is. A tegnapi alkalmon a lelkész elhozott egy strucctojást, amit az egyik gondozottól kapott, aki egy strucc farmon dolgozik. Nagy óvatosan elővette a táskából. Elmesélte, hogy amikor hazavitte, a kislánya nagy csodálkozva fogta és elkezdett vele játszani, akihez ő is csatlakozott. A kislánya megfogta és elkezdte rázni, közben beszélgetve a tojással, hallózott neki.
Erre asszociálva eszébe jutott, hogy sokszor mi is strucctojás szituációban vagyunk. Bent vagyunk, bezárva egy erős héjba és szeretnénk onnan kitörni, kiszabadulni, de nehéz, mert erős a tojás héja és az visszatart. Ilyenkor jön Isten, aki megszólít minket: Halló, itt vagyok. Hallasz? Ő segít feltörni a tojáshéjat.


2015. március 5., csütörtök

Megyek haza

Legutóbb januárban voltam otthon. Akkor kigyalogoltunk Titusszal az élő Köröshöz, ugyanis mindig elnézünk arra, és Apával sokat jártunk oda, ő szeretett horgászni. Pórázon vittem a kis drágát, aztán elengedtem. Futott és csak futott, nagyon boldog volt. Persze rossz is. Leértünk a partra, és nem elkergette a kb. 100-150 db récét, vadkacsát a partról? Aztán egy fekete macskát küldött fel a fára, majd amikor szegényke lejött onnan, azt is észrevette és újra elkergette. De hogy került a "senki háta mögé" egy fekete macska? Rejtély. :) Szerencsére a nyulat nem vette észre, amelyik ott futott a gátoldalban, csak én láttam.
Hazafelé menet nagyon édes volt. Mindig előrefutott, mert gyorsan szedte a lábait, de csak egy bizonyos határig. Mindig, hangsúlyozom, mindig hátra nézett, hogy jövök-e. Nagyon édes volt. Bármikor, amikor hívtam visszajött. Féltem, mert én még sosem mentem egyedül vele, csak anno Apa, de rá mindig hallgatott, és rám is hallgatott. Örültem. Okos, szép kutya. :)

A víz nagyon lent volt, így egészen le tudtunk menni a part mentén. Apának van ott egy kialakított helye, ami a mai napig meg van. Kialakított magának egy horgászhelyet, majd a fotókon látjátok, a mai napig áll a fából-drótból készült pecahely. Ebből is látszik, milyen ügyes volt és jó munkát végzett. :)

Szóval holnap megyek haza Anyához, megölelgetem, beszélgetünk, ha lesz idő, szombat délután megint kigyalogolok Tuszkával (én így hívom)... hiányzik a víz, a sok-sok fa, friss levegő, csend. Nagyon!

Titusz:

Ahogy fülel:

Apa kiépített horgászhelye:


Így csinálta meg az utókor számára. Ez nyáron víz alatt van a felső farönkig, és ez egy kilépő, amikor a halat kihúzza az ember. 

Apa keze nyoma, ahogyan a drótot és a rönköket összeillesztette. Büszke vagyok rá, sok év után is így áll, rendíthetetlenül. Őrzi az emlékét! :)

Titusz természetesen fürdött is néhányszor, nem bírta ki. Pedig nagyon hideg volt a víz. Féltem, hogy megfázik. Itt is a fekete macskát füleli. :) 

...itt pedig a récéket

Az örök, a legszebb, a legcsendesebb, gyönyörű Körösöm esti naplementében:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...