2014. szeptember 18., csütörtök

Hála és hűség

Amikor kislány voltam, egy esős napon a Papám talált egy fecskét. Megázott szegény, és nem tudott elrepülni. Papa bevitte és megszárította a lenti konyhába. A fecske örült, egy kört tett a helyiségbe, majd elrepült. A következő nyáron visszatért a konyhába, és ez így ment éveken át. Volt, hogy a csemetéivel jött. Aztán Papa meghalt, a fecske nem jött többet. Igen ám, de Anya arra lett figyelmes, hogy egy fecske most a nyáron, amikor megérkeztek, hosszasan állt a póznán. Egyedül. A nyár végén, pár napja pedig ismét a póznán várt és várt, immáron többed magával. Valószínűleg a megmentett fecske valamelyik családtagja jött elköszönni. Izgatottan várjuk a jövő nyarat, ismét jönnek-e.




2 megjegyzés:

  1. Kedves történet.
    Örülök, hogy újra itt vagy.

    VálaszTörlés
  2. Különleges... nagyon jó volt olvasni, köszönöm!

    VálaszTörlés

Kincset érő szavad:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...