2013. december 10., kedd

Adventi naptár 10. nap

Tegnap este, amikor megérkeztem a házunk elé, a boltból kiszaladt egy apuka a kezében a gyerekével és a - feltehetően - felesége. Meglátták a buszt, amelyik éppen a sarkon befordult a megállóba. Észrevették és elkezdtek futni elé. Sokáig kellett rohanniuk, mert messze volt a járat és már jócskán ott időzött. Átfutottak az úton - szerencsére nem jött autó -. A férfi azt mondta, ott a buszunk, a nő pedig: á, ezt nem érjük el. Már a busz hátánál voltak, amikor az ajtajai bezáródtak és indexelt, hogy indul. A férfi a gyerekkel integetett a sofőrnek, aki volt olyan kedves és kinyitotta nekik az ajtót és megvárta őket.
Ismét egy örömpercet éltem meg, hogy ezek a vadidegen emberek elérték a buszt. Tetszett, hogy  férfinek volt kitartása elfutni a célért, és volt bizalma, hogy elérik a buszt. Gondolom ők is örültek, és hálásak lehetnek a sofőrnek is, aki megvárta őket.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kincset érő szavad:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...