2013. november 5., kedd

Minden tiszteletem

Pár hete egy főzőiskolában voltunk a Kolléganőmmel. Több kultúra konyhájából lehetett választani, mi az indiai mellett döntöttünk. Az estét egy helyi Krisna-tudatú hívő tartotta. Elmondta, hogy nem kóstolják az ételeket, mert az első falat mindig Krisnáé, hogy mindig imádkoznak - felajánlják az ételt Krisnának - étkezés előtt stb. De most nem is ez a lényeg, nem erről szeretnék itt írni,

hanem a hitéről.

Minden nap hajnali fél 4-kor felkel, imádkozik, igét tanulmányoz, meditál és lelkigyakorlatot tart. A korábbi életét hátrahagyta: drogozott, nőzött, sok pénze volt, mindent megkapott.
Tetszett, hogy simán, csont nélkül bizonyságot tudott tenni erről, és a mostani életéről. Tetszett, hogy igenis felkel és az ő urának szenteli a reggelt. Tetszett, hogy felismerte, bűnös volt és ezt hátrahagyta. Tetszett, hogy olyan erős a hite. Tetszett, hogy még jobb és még "szentebb" szeretne lenni.

Egyszerűen minden tiszteletem az övé.

Mi keresztények miért nem vagyunk ilyenek? Miért nem merünk csont nélkül Jézusról beszélni? Miért fontosabb oly sok minden, mint az igetanulmányozás? stb. stb...





"De én hozzád fohászkodom, URam, már reggel hozzád száll imádságom."  Zsolt 88,14    

1 megjegyzés:

  1. Budapesten sok kóreai misszionárius van Az egyik ugyanerről tett bizonyságot, minden reggel 5kor kel, 6ig imádkozik, Bibliát olvas....felkelti a családot (akkor 2 kislányuk volt), rövid áhitatot tart a feleségének és kislányoknak. Minden este 1-1,5 órát énekelnek közösen dicséreteket. A keresztények között is van ilyen...Bár igazad van, nekünk is jobban kellene ragaszkodni a reggeli csendességhez, bátrabban kellene bizonyságot tennünk...stb.

    VálaszTörlés

Kincset érő szavad:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...