2013. október 16., szerda

Őszi pillanatok

Biztos százszor mondtam már, hogy az ősz a legszebb és számomra a legkedvesebb évszak, mert őszi vagyok. Jöjjön pár kedves pillanatkép a netről:

Várni a madarakat:

 
Diót szedni:


Forralt bort inni:
 
 A gesztenyében gyönyörködni, hogy milyen szúrós, kerek és fényes is egyben:

 
 Mókust látni:

Az erdő illatát érezni és a falevelek közt szaladgálni: 

 Elmerengeni, milyen szépek az őszi fák:
 
Sült sütőtököt enni és hálát adni érte: 

Színes faleveleket szedni:
 
 Sült gesztenyét enni:


Sünit látni:

Csodálni a darvakat, hogy milyen kitartóak: 
 
 Gumicsizmát húzni:

 
 Mogyorót szedni:
 

Szép őszi napokat Nektek is! :)

2013. október 14., hétfő

Felöltöztetem

a szívemet csupa örömmel, nagy nevetéssel és kedvességgel, szelídséggel és hálával, mert pénteken jön Anya és együtt ünnepeljük a szülinapomat. Szabit is kivettem, hogy azt a napot vele tölthessem, és lássam mosolyát, fogjam a kezét és beszélgethessünk. :)

Mert az emberek nem szeretnek a halálról beszélni. Senkit sem érdekel pl., hogy vagyok, mi van a szívemben Apa után, hogyan viselem. Senki sem kíváncsi erre. Azt hiszik, az ember azért, mert nem mutatja, nincs baja... pedig bent, ott belül igenis hiányzik, és már nem vagyok ugyanaz az ember többé, mert valakit elveszítettem. 



2013. október 6., vasárnap

Vagyok

Én vagyok.
Te vagy.
Ő van.
Mi vagyunk.
Ti vagytok.
Ők vannak.

A Vagyok aki vagyok kiállításon voltunk pénteken az Egyetemi gyüliben. A kiállítás a Csillagpontra készült. Az egész egy önismereti séta, a paravánokon különféle poszterekkel, idézetekkel, kérdésekkel, játékokkal.

Az egészből ami megragadott:
"Csak a nevem ismered, nem a történetem!"



2013. október 4., péntek

Csak állt

A Plazaban épp a férjemet vártam, és egy padon ültem. Sok embert jött-ment. Többek között egy pár is szőke fiukkal. A kisfiú mielőtt elment volna előttem, megállt és nézett. Rámosolyogtam, ő visszamosolygott. Aztán elsétált előttem, és a pad másik végénél ismét megállt és nézett, de oly annyira, hogy ismét mosolyogtam. Aztán rájöttem, hogy a narancssárga fülbevalómat méregette oly bőszen. Az a tekintet, az az érdeklődő, az meg micsoda?, hű de színes! arc sokáig előttem lesz. Egyszerűen leírhatatlanul édes volt.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...