2013. szeptember 20., péntek

Ne legyek magamnak

Akarom: fontos ne legyek magamnak.
 
 
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.
Reményik Sándor: Akarom
 
 
 
 
♥Megyek♥legjobb♥barátnőzni♥!!! :)


4 megjegyzés:

  1. Nagyon szép vers. Mostanában kezdtem én is rákapni a Reményik-versek ízére. Túrmezei Erzsébet meg Füle Lajos mellett ő még a nagy kedvencem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én még Pecznyik Pált is szeretem. :)

      Törlés
  2. Szia Noryta! Köszönöm a kedves jelzést a blogomon, igazán jólesett! :)és örülök, hogy így én is megtaláltalak :). Hogy vagy? Mi újság veled/veletek? Jól látom, hogy Debrecenben éltek?
    Puszi,
    Noémi

    VálaszTörlés
  3. Csodaszép ez a vers, nagyon szeretem.

    VálaszTörlés

Kincset érő szavad:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...