2013. július 3., szerda

Provence-i séták: Nimes

Ma reggel esett az eső. Hát, kicsit megijedtem, hogy befuccsol a mai terv, mert a lakásban se esernyő, se esőkabát. Aztán aludtam rá még két órát és addigra elállt. Sütöttem gyorsan meglepi palacsintákat a tesómnak, majd indultam a busszal, vagyis a buszhoz. Mert útközben láttam egy nőt az egyik megállónál, hogy nézegeti a menetrendet. Odaálltam mellé, kérdezett valamit. Mondtam neki, hogy nem beszélek franciául. Aztán szóltam, hogy én átmegyek a másik megállóba, talán onnan megy. Ő is jött utánam. Ott is nézelődtünk egy kicsit, aztán láttam, hogy az nem a jó megálló, az előző volt az 53-asé, így visszamentem. A nő is visszajött utánam, igen ám, de ő tovább ment, majd befordult egy kis utcába. Addig pedig megérkezett a busz, ami majdnem elment előttem, mert elfelejtettem, hogy itt nem elég a buszmegállóban állni, le kell inteni a buszt. Így leintettem és felvett.

Igazi Provence-i séta volt a mai, bejártam az ókori római várost. Első megállóm az Aréna volt a maga "facinating" stílusával és monumentális nagyságával. Elképzeltem, ahogy a közepén állok, vagy éppen egy bikaviadalt nézek, amit a mai napig szoktak itt rendezni. Mivel az épület felújítás alatt áll, így sok állvány csúfítja azt.

Az Aréna Kr. e. 70-ben épült, 16.300 fő befogadására képes.




Eztán tovább sétáltam és a "négyszögletes házhoz" értem, ami egy ókori római templom, gyönyörűen szépen megmaradt oszlopaival, csipkés díszítőelemeivel.




Úticélom utolsó állomása a város felé emelkedő kert volt, melynek a tetején egy ókori fürdő romjai találhatóak.









Ez volt a mai sétám. Elfáradtam.

1 megjegyzés:

Kincset érő szavad:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...