2013. április 25., csütörtök

Mezőillat zenével

Tegnap délután úgy döntöttünk a kollégákkal, hogy - mint minden évben, most is - széppé tesszük az ablakpárkányunkat és teleültetjük a balkonládákat. Bejártuk a virágpiacot, a Baumaxot és három virágkertészetet. Találtunk gyönyörű, életerős muskátlikat.

Ahogy az egyik kertészetben bejártuk a fóliát és kiléptünk belőle, megcsapott minket a friss tavasz illata. Virágokkal teli, természetes, üde fűillat. Megszólalt a kolléganőm: -Azta, milyen mezőillat, érzed? Utoljára gyerekkoromban éreztem ilyet.

Valahogy én is így éreztem. Feléledt bennem a gyerek és szerettem volna ismét futni és futni mezítláb a mezőn, virágcsokrot szedni az én Anyukámnak, gurulni le a gátról vagy épp cserebogár után szaladni a Testvéremmel...

Este fokoztuk a hatást. Sötétben kifeküdünk a férjemmel a szabadba, a járdára és néztük a csillagokat. Látható volt a Nagy Göncöl, de a városi fényektől nem volt olyan szép. Végül találtunk egy sötétebb helyet a ház mögött, ahol "hallgattuk" a csendet és egy madarat, ahogyan énekel. (Még most is hallom.) Éreztem ismét a mező illatát. De ez olyan volt, mint aratás után a friss föld...
Minden mezőillat más.





Mezőillathoz zene is dukál: Ludovico Einaudi - Nuvole Bianche

1 megjegyzés:

  1. Ez hiányzik a legjobban nekem, mezítláb szaladni a fűben, érezni a vizes föld illatát...már annak is örülök, hogy a lakótelepen virágzik az aranyeső...

    VálaszTörlés

Kincset érő szavad:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...