2013. március 2., szombat

Reggelente

Hogy miért is járok gyalog reggelente munkába?

Ugyanis lassan 3 éve már, hogy itt lakunk, és alig mozogtam. Busszal járok.

Emlékszem, másfél éve elterveztem, hogy minden este futni fogok. Nem lett semmi belőle.
Aztán jött tavaly a jó idő, és májustól októberig kerékpárral jártam. Máris jobb kedvem lett. De azt - most télen - elég frusztrálónak éreztem, amikor pl. rohanni kellett a vonathoz, és úgy lihegtem, mint egy kutya. Na akkor elegem lett, és erőt vettem magamon... Kell ennyi mozgás.

A másik ok a busz. Ha busszal megyek, akkor később kelek, rohanok. Ha a 7.22-essel utazom, akkor átszállok egy másik buszra és 7.52-re vagyok a munkahelyemtől kb. 7 perc gyalogtávnyi megállóban. Ha a gyorsjáratú 7.43-ast érem el, akkor 7.57-re vagyok a munkahelyemtől kb. 9 perc gyalogtávnyi megállóban. Eltunyulok, fáradtan érkezem és kedvetlen vagyok.
Gyalogszerrel jövet jobb a kedvem, piros arcpírral érkezem és mosolygok. Ez nekem jobban tetszik!

Minden reggel találkozom egy nővel. Kicsi, alacsony, sportos szerelése, fekete kabátja van. Rövid, vörös hajú. Komoly arca mégis kedvességet tükröz a ráncai mögül. Ma bordó sapka volt rajta, védte fejét a hűvös, kora tavaszi szél elől. Robosztusan jár, mégis határozott, egyenletes léptekkel. Már messziről felismerem. Úgy vélem, neki ez a reggeli séta a lételeme. A hátizsákja mesélni tudna minden napról, úgy hiszem...

És akkor néhány szösszenet a reggeli sétáimból:

Melegítő látvány a napfelkelte



vagy a friss, üde szellő illata.


Örömmel nézem a bólogató hóvirágokat, a feketévé fonnyadt őszi faleveleket,



a rügyező aranyesőt.

 Elköszön a tél, s ébred a tavasz.


Fotók innen


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kincset érő szavad:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...