2013. március 8., péntek

Nevelj szeretetre!

Hát, őőő... Az úgy volt, hogy ma nem gyalog, hanem busszal mentem a munkába. Hogy miért is? Mert este még esett az eső és úgy véltem, hogy reggel is fog...
Ilyenkor egyszer át kell szállni. Nah, de most nem is ez a lényeg.

A buszon mindig jön egy kedves anyuka a kislányával, viszi az óvodába. Ők is átszállnak velem együtt. Szép, nyugodt, kedves anyuka szép, nagy szemű, barna hajú kislánnyal. Rózsaszín kabát, fehér Hello Kittys sapka. Mindig háttal ülve utaznak.
A kislány nagyot nevetett: "Nézd Anya! Párás az ablak!" És elkezdett egy lovacskát rajzolni az üvegre. Majd az Anyuka is besegített.
"De hol van az orra?" - kérdezte a kislány.
"Jajj, tényleg! Akkor itt." - válaszolta az Anyuka és rajzolta az orrot, miközben orrhangon beszélt hozzá.



Eltelt egy kis idő, és a kislány mocorogni kezdett.
Kérdi az Anyuka: "Mit csinálsz? "
Mire a kislány: "Begyűröm a pulcsimat."
Erre az Anyuka: "Kérlek előtte szólj, mondd, hogy mit szeretnél és segítek."

Számomra ezek a reggeli találkozásokkal az Anyukával és a Kislánnyal mindig hálát hordoz. Hálát, hogy segítve, kommunikálva, játékosan hogyan neveljük szeretetre a gyerekünket. A folyamatos beszéd, a nem önmagunk önző sajnálása, a kreativitás csodákat tehet. Neveljünk hát szeretetre!

Sajnos pár perc múlva a következő ellenkezőjét tapasztaltam a dologra.
Az Anya dúródik a zsúfolt buszon, hogy leszálljon a kisfiával. Pont én is annál a megállónál szálltam le. Az Anya megszólítja fiát: "Miért vagy ilyen nyomi, kisfiam?"
A nő elszégyellhette magát, mert - kicsit morcosan ugyan, de - hátranéztem rá kérdőre vont szemöldökökkel: mit mondott a fiára?

Sok ilyen esettel találkozom. A munkába menet, a néhány perces sétám alatt elmondtam egy imát az anyukáért, hogy ne becsülje és sérelmezze a fiát, mert így olyan sebeket kap szegény, amit egy életen át magával hordoz.

Neveljünk szeretetre! Ha mi még nem is azt kaptuk. A döntés rajtunk áll!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kincset érő szavad:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...