2013. március 28., csütörtök

Lábmosás

Egyszer volt élményem lábmosáson részt venni, még amikor Kaliforniában gyerekfelügyelő voltam egy keresztény táborban.
Végigültük a medencét szürkületkor, a vízre sok-sok úszógyertyát helyeztünk. Az egyik társunk hófehér hosszú ruhában a medencébe lépett és megmosta mindannyiunk lábát. És akkor átéltük azt, amit a tanítványok, amikor Jézus megmosta a lábukat.

"Jézus jól tudja, hogy eljött az Ő órája. Még ma meg kell tennie Jézusnak azt, ami halaszthatatlanul fontos. És Jézus kendőt köt maga elé, vizet önt a mosdótálba, és nekifog megmosni tanítványai lábát. Ez az a cselekedet, amely nélkül még nem mehet el, nem hagyhatja egyedül tanítványait, és nem adhatja át magát a halálnak mindannyiunk üdvösségére!
Jézus cselekedete gazdag tartalmat hordoz. Ezzel még egyszer, földi pályája során kifejezi tanítványai iránti szeretetét.
Ez a szeretet indítja Őt az utolsó útra is, a szenvedésbe és a halálba. Ez a szeretet az, mely nem fáradt bele sohasem a megbocsátásba. Ebbe a szeretetbe belefér az ellenség szeretete is. Jézus megmossa Júdás lábát is. Pedig Ő az egyetlen, aki tudja, hogy Júdás árulásra készül.
A lábmosás történetének ez a mozzanata előremutat a keresztre. Jézus ott sem válogat - ,,teérted meghalok, de teérted nem" -, hanem meghal Júdásért is, Péterért is, a többiekért is, miértünk is, énértem is. A nagycsütörtök estéjét és nagypénteket is nevezhetnénk a szeretet ünnepének, mert Jézus szeretetének nagysága és mélysége, tökéletessége és teljessége csak ott és akkor mutatkozott meg igazán!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kincset érő szavad:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...