2013. március 1., péntek

Beengedem, hogy teljesítsem a küldetést

Tavaly májusban indítottam el ezt a blogot azzal, hogy gondolatokat teszek közzé. A célom az volt, hogy olyan idézeteket, videókat, zenéket linkeljek, amelyeket szeretek. Egy időben ment is, aztán havi egy db lett belőle. Hogy miért? Mert a Facebook megint győzött, mint a másik blogom felett is.
Hiszen az Arckönyvön, a személyes oldalamon bárkit ismerősömnek fogadhatok, akit akarok, olyan oldalt szerethetek, ami nekem tetszik, ők pedig napi szinten közlik a képeiket, idézeteiket, melyeket szívesen nézek és olvasok.
Nem mellesleg ott kapok visszajelzéseket is egy-egy lájkkal vagy kommentel, nem úgy, mint itt a blogon. A horgolós naplómban is összesen 3 kedves blogtársam jelez vissza rendszeresen, a Facebook-on aktívabbak az emberek.
Így már kevésbé tértem ide be és mentettem le a linket vagy éppen a szeretett képet, amit megosztani szerettem volna veled Kedves Olvasó.

Mostanra elgondolkoztam ezen, és igyekszem visszatérni. Visszatérni, mert ennek a blognak is van egy küldetése.

Azért is kezdtem újra írni, mert mostanra több időm van az alkotói és a gondolati szabadságot gyakorolni, ugyanis már lassan két hete, hogy gyalog járok a munkába reggelente. (némi egészségügyi és rendszeres testmozgási okokból) Igen, gyalog, ami 50 perc. És ilyenkor aztán szárnyalok a gondolataimmal. :)

És így jutott eszembe az én kis személyes blogom is, amit aztán nem hagyhatok küldetés teljesítés nélkül.

Az Úr az ajtó előtt áll és zörget. Be akar jönni, kinyitni ezt az ajtót is... Beengedem...


Pinterest

2 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy itt is leszenek újra bejegyzések. Igen, a fb. felülete egyszerűbb, de ezt jobban szeretem :-) Svédországban láttam hihetetlen ajtókat, akkor sokat gondolkodtam ezen az Igén!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! Ez valahogy személyesebb. Ide tényleg csak az jön, aki akar. :)

      Törlés

Kincset érő szavad:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...