2013. március 31., vasárnap

Christ is risen!

Jézus feltámadt! Valóban feltámadt!


Easter Garden


Csiszér László - Ott a Via Dolorosán



2013. március 28., csütörtök

Lábmosás

Egyszer volt élményem lábmosáson részt venni, még amikor Kaliforniában gyerekfelügyelő voltam egy keresztény táborban.
Végigültük a medencét szürkületkor, a vízre sok-sok úszógyertyát helyeztünk. Az egyik társunk hófehér hosszú ruhában a medencébe lépett és megmosta mindannyiunk lábát. És akkor átéltük azt, amit a tanítványok, amikor Jézus megmosta a lábukat.

"Jézus jól tudja, hogy eljött az Ő órája. Még ma meg kell tennie Jézusnak azt, ami halaszthatatlanul fontos. És Jézus kendőt köt maga elé, vizet önt a mosdótálba, és nekifog megmosni tanítványai lábát. Ez az a cselekedet, amely nélkül még nem mehet el, nem hagyhatja egyedül tanítványait, és nem adhatja át magát a halálnak mindannyiunk üdvösségére!
Jézus cselekedete gazdag tartalmat hordoz. Ezzel még egyszer, földi pályája során kifejezi tanítványai iránti szeretetét.
Ez a szeretet indítja Őt az utolsó útra is, a szenvedésbe és a halálba. Ez a szeretet az, mely nem fáradt bele sohasem a megbocsátásba. Ebbe a szeretetbe belefér az ellenség szeretete is. Jézus megmossa Júdás lábát is. Pedig Ő az egyetlen, aki tudja, hogy Júdás árulásra készül.
A lábmosás történetének ez a mozzanata előremutat a keresztre. Jézus ott sem válogat - ,,teérted meghalok, de teérted nem" -, hanem meghal Júdásért is, Péterért is, a többiekért is, miértünk is, énértem is. A nagycsütörtök estéjét és nagypénteket is nevezhetnénk a szeretet ünnepének, mert Jézus szeretetének nagysága és mélysége, tökéletessége és teljessége csak ott és akkor mutatkozott meg igazán!"

2013. március 24., vasárnap

Virágvasárnap

Emlékszem 6 éve ilyenkor Boldván szolgáltunk az ottani gyülekezetben. Ragyogó, verőfényes napsütéses nap volt, a fák már virágba borultak, s ontották illatukat a rózsaszín csodák.

Akkor éreztem át igazán a virágvasárnap üzenetét.

Egy ember bevonult. Jeruzsálembe. Egy szamárcsikón ülve. A nép imádja, örül neki és tapsol érte. Hozsannát zengenek és pálmaágakkal kivonultak a fogadására. Még a ruhájukat is az útra terítik, hiszen érkezik a Király.

Ő pedig már érzi szívében és tudja, hogy ez nem tart sokáig. Mégis szelíden vállalta ezt értem, és te érted is.

Ezzel el is kezdődött a Nagyhét...


2013. március 22., péntek

Csak el ne múljanak ezek a pillanatok

Két hete én vállaltam megtartani a körünk alkalmát. Kreatív estét terveztem, filcanyagokat vittem, szalagot, cérnákat, levendulát, csipkét és sok más díszíthető kelléket. Tudnotok kell, hogy általában fél 8-kor kezdünk. Na már most mint jó "előadó" kivételesen időben érkeztünk (mert amúgy mindig késünk, de most kértem a férjemet, hogy fél 8 előtt legyünk ott). Szóval időben megérkeztünk, és még senki sem volt ott, sőt még 8 előtt sem nagyon. Elcsüggedtem, hogy mennyire készültem és nem jönnek el. Aztán hirtelen érkeztek meg, így 8-an lettünk.
Született férfiak által készített: levendula párna, madárkás kitűző és egy poháralátét. A női kezekből fülbevaló, báránykás kitűző, hajcsat és filcvirág kitűző került ki. Nagyon tetszett nekik, mondták, hogy legközelebb is csináljunk ilyet. Mondtam, semmi akadálya. Boldog volt a szívem.

Mivel egy ilyen alkalom nem múlhat el igei alapok, elcsendesedés nélkül, így közösen imádkoztunk és egy meditáció félét olvastam fel, mivel most inkább a közös együttlétre és a kreativitásra helyeződött a hangsúly.

De ez feltöltött minket:

Istenem, olyan jó most nekem. Mert végre újra érzem, hogy itt vagyok, ahol te vagy, és te ott vagy, ahol én. Mert magadhoz emelsz és leszállsz hozzám. Csak azért, hogy találkozzunk, te meg én. Milyen jó ez a pillanat, feltölt új érzésekkel, új lendülettel. Köszönöm neked. Mindig így van ez. Amikor elkeseredem, amikor magam alá zuhanok, amikor úgy érzem, nem talállak, akárhol is keresnélek, akkor megérkezel. Hirtelen, csendesen vagy hangosan és gyorsan, de megérkezel. Pont oda, ahol éppen vagyok. Hogy találkozzunk és elmondd újra, szeretsz engem és fontos vagyok. És akkor felemelkedem, mint egy kerek és boldog lufi, és csak szállok egyre magasabbra - veled. Szárnyakat adsz vágyaimnak és elhiszem, hogy veled tényleg nincsen lehetetlen, hogy benned az én álmaim is célba érhetnek, és az én életem is értékes és fontos.
Ezek a találkozások segítenek át az életem nehéz percein. Hogy tudom, érdemes várni rád, mert megérkezel. És hozol sok meglepetést, ajándékaidat gazdagon adod nekem. Vannak pillanatok, amikor azt kívánom: bárcsak ez a perc örökké tartana, bár sose múlna el. A pillanat, amikor szívem összeér a tiéddel, amikor kezed az enyémbe kulcsolod, végtelen gyöngédséggel ölelsz magadhoz, és fülembe suttogod: gyermekem, szeretlek téged. Köszönöm.

Deák Ágota







Pinterest fotók


2013. március 21., csütörtök

Tavaszvárás

Juhász Gyula: Tavaszvárás

A déli szélben lehunyom szemem
... És gyöngyvirágok szagát érezem.
Az esti égen violás a szín
És kikeletben járnak álmaim.
A hó alól már dobban boldogan
A föld nagy szíve s csöndesen fogan
A csíra, melyből új élet terem
S bimbók bomolnak majd szűz réteken.
Az örök nap még bágyadtan ragyog,
De tavaszosok már a csillagok
S az éjszakában zizzenő neszek,
Egy új világ susogja már: leszek!
A földre fekszem, hallgatom szívét,
Az égre nézek, kémlelem színét,
Ég, föld között angyali üzenet
Hirdeti a jövendő életet.
Mert boldog ige ez és szent igaz
És örök törvény és áldott vigasz,
Hogy győz az élet, duzzad és dagad
S elönti mind az ócska gátakat!
Kép: Facebook

2013. március 17., vasárnap

Harmónium

... már a gimiben is tanulta, csak aztán megbetegedett és abba kellett hagyni. Most a teológián felvette ezt a tantárgyat és felidézi a régi hangokat, a kottát és a billentyűk rezdüléseit. Nagyon ügyes!
Apóstól kapott is egy harmóniumot, azon gyakorol. Szeretem hallgatni. Elképzelem, ahogyan a leendő gyülekezetünkben játszik... És ilyenkor egyre közelebb érzem magam a mi kis helyünkhöz...





2013. március 14., csütörtök

Ilyen vagyok

Figyelni hosszan, csendesen és mélyen egy másik emberre. Hogy ezúttal ne rólam legyen szó, hanem rólad. Hogy most ne én legyek fontos, csak te. Hogy nekem mi fáj, mi a bajom, nem lényeges. Odaadom neked a figyelmemet. Tiéd a lelkem, az időm.



2013. március 10., vasárnap

I Am Second

Szeretném nektek bemutatni az I Am Second videókat.

A lényege:
Sztori a sztori mögött. A mesélő beül a fekete hátterű falnál a fehér székbe és elmondja a történetét, azt, hogyan változott meg az élete, hogyan látta meg a reményt a kilátástalanságból, hogyan ismerte meg a szeretetet a gyűlöletben és hogyan dobta el az addigi bűnös, penge élen táncoló életét és adta át a szívét a szabadságnak. A főszereplő lehet egy jól ismert énekes (Brian Head Welch, a Korn énekese), egy zenész (Michal W. Smith), egy színész (Stephen Baldwin), a fiatal szörfös lány, akit megtámadott egy cápa és leharapta a kezét (Bethany Hamilton) egy drogos, egy egyszerű ember, talán épp a te szomszédod.

A videókat megtalálhatod a honlapon: www.iamsecond.com, a youtube-on, valamint van Facebook oldaluk is.

Na de miért Második? Tehetnéd fel a kérdést. Ki az Első?
Minden sztori arról szól, hogyan kerül az illető az első helyről a másodikra. Hogyan ismeri fel azt, hogy ő  második, hiszen az első csak is Jézus lehet. Ebből már ki is találtad, hogy Jézus az első. :) Igen, Jézus!

www.iamsecond.com

2013. március 9., szombat

Szeretetvendégség

Ez a közös szolgálatunk, amit a férjemmel szeretünk együtt csinálni. Megosztani azt, amit kaptunk. Amikor megtelik a hűtő, mindig hívunk barátokat, akik szívesen jönnek hozzánk szeretetvendégségre, hogy együtt fogyasszuk el mindazt, amit az Úr oly gondoskodóan nekünk szánt.

Ma egy jegyes pár volt a vendégünk. A vőlegény régi, főiskolás barátunk, a menyasszonnyal itt találkoztunk a gyüliben. Általunk ismerkedtek meg. Áprilisban lesz az esküvőjük, és felkértek bennünket, hogy mi legyünk a tanúk. Megtiszteltetés ez számunkra, hogy ilyen bizalommal vannak felénk és osztozhatunk az örömükben.

Már várjuk, hogy a következő ilyen vendégséget szervezhessük, amikor testvérekkel lehetünk együtt, egy közösségben.





2013. március 8., péntek

Nevelj szeretetre!

Hát, őőő... Az úgy volt, hogy ma nem gyalog, hanem busszal mentem a munkába. Hogy miért is? Mert este még esett az eső és úgy véltem, hogy reggel is fog...
Ilyenkor egyszer át kell szállni. Nah, de most nem is ez a lényeg.

A buszon mindig jön egy kedves anyuka a kislányával, viszi az óvodába. Ők is átszállnak velem együtt. Szép, nyugodt, kedves anyuka szép, nagy szemű, barna hajú kislánnyal. Rózsaszín kabát, fehér Hello Kittys sapka. Mindig háttal ülve utaznak.
A kislány nagyot nevetett: "Nézd Anya! Párás az ablak!" És elkezdett egy lovacskát rajzolni az üvegre. Majd az Anyuka is besegített.
"De hol van az orra?" - kérdezte a kislány.
"Jajj, tényleg! Akkor itt." - válaszolta az Anyuka és rajzolta az orrot, miközben orrhangon beszélt hozzá.



Eltelt egy kis idő, és a kislány mocorogni kezdett.
Kérdi az Anyuka: "Mit csinálsz? "
Mire a kislány: "Begyűröm a pulcsimat."
Erre az Anyuka: "Kérlek előtte szólj, mondd, hogy mit szeretnél és segítek."

Számomra ezek a reggeli találkozásokkal az Anyukával és a Kislánnyal mindig hálát hordoz. Hálát, hogy segítve, kommunikálva, játékosan hogyan neveljük szeretetre a gyerekünket. A folyamatos beszéd, a nem önmagunk önző sajnálása, a kreativitás csodákat tehet. Neveljünk hát szeretetre!

Sajnos pár perc múlva a következő ellenkezőjét tapasztaltam a dologra.
Az Anya dúródik a zsúfolt buszon, hogy leszálljon a kisfiával. Pont én is annál a megállónál szálltam le. Az Anya megszólítja fiát: "Miért vagy ilyen nyomi, kisfiam?"
A nő elszégyellhette magát, mert - kicsit morcosan ugyan, de - hátranéztem rá kérdőre vont szemöldökökkel: mit mondott a fiára?

Sok ilyen esettel találkozom. A munkába menet, a néhány perces sétám alatt elmondtam egy imát az anyukáért, hogy ne becsülje és sérelmezze a fiát, mert így olyan sebeket kap szegény, amit egy életen át magával hordoz.

Neveljünk szeretetre! Ha mi még nem is azt kaptuk. A döntés rajtunk áll!

2013. március 7., csütörtök

Szájfény

Szeretem a szépet, a színes dolgokat és ezeket ötvözöm is. :)

Úgy gondolom, hogy keresztényként is lehet nő a nő. Nem kell úgy öltözködnie, mint például Liv Tylernek a The Ledge című filmben. Hála Istennek, Ő megengedte nekünk, hogy mi is lehetünk nőcisek és szépek.

Vasárnap vágtam magamnak frufrut. Mivel egy kicsit rövidre sikeredett, így pár napig csak feltűzve hordtam, de ma már kivasaltam és úgy mentem a munkába. Meg is dicsértek, hogy milyen jól áll. Akkor csak nem lett annyira szörnyű?! :)

Tegnapelőtt - bár már többször, csak most adtam rá magam - elhatároztam, hogy felszerelkezem egy újabb make up készlettel és a DM-ben bevásároltam. Előzményként megemlíteném, hogy egy éve nem festettem magam, mert a legutóbbi Avontól vásárolt szerektől allergiás lett a szemem...
Mivel nem szeretem a hivalkodó cuccokat, így azokból is csak az alap színű és jól megfontolt darabokat tettem a kosaramba. Mivel nőből vagyok, ezért úgy gondolom - kikérve a kolléganőm tanácsát is - legyen egy szemceruzám, szempillaspirálom és SZÁJFÉNYEM! Mindenből feketét, az utóbbiból színtelent választottam, megspékelve még egy barna szemöldök cerkával is. A reggeli gyors felvitel nem telt bele 10 percbe se, és máris nőcisebbnek éreztem magam.

Ma vettem két pár új cipőt is. Mindkettő fekete. Az egyik egy átmeneti félcipő, a másik már egy tavaszi darab. 1.500 Ft volt a Skálában leértékelve. Nem hagyhattam ott. :) És átmeneti félcipőm amúgy sincs... :)

Apropó. Pénteken a Hádában túrtam egy nagyon szép barna csipkehorgolt bolerót is. Mivel új áru érkezett... Hm, hm... Amúgy szeretem a Hádát, mert jó minőségű, angol ruhákat találhat ott az ember lánya olcsón, a stílusának megfelelő darabokat.

Már alig várom, hogy 10 fok fölé emelkedjen a hőmérő higanyszála és hordhassam a színes harisnyáimat a szoknyáimmal, a virágos blézereimet kitűzőkkel és lekerüljön a sapka is. :)








2013. március 6., szerda

Jön, megállíthatatlanul

„Mi az?” - kérdezte Vén Rigó.
„Tavasz.” - felelt a Nap.
„Megjött?” - kérdezte Vén Rigó.
„Meg ám!” - felelt a Nap.
„Szeretsz?” - kérdezte Vén Rigó.
„Szeretlek!” - szólt a Nap.
„Akkor hát szép lesz a világ?”
„Még szebb és boldogabb!”


Pinterest

2013. március 3., vasárnap

Vasárnap

Nálunk a vasárnap a pihenés és az elcsendesedés napja. Ilyenkor tilos pl. takarítani vagy mosni. Főzni ér és mosogatni is, ami néha húzós, hogy éppen délre kész legyen. Ugyanis a fél 9-es istentiszteletre járunk - ha fel bírunk kelni, de általában felbírunk - és kb. 10, 1/4 11-re érünk haza. Aztán a mitisfőzzek? fíling, ami általában húsleves  a levesben főtt hússal, némi körettel, salátával. Nem egyszerű főzni, mert a férjem laktózérzékeny és igen kevés így az alapanyag, amit használni tudok. De igyekszem, és igenis próbálkozom új ízekkel.


Szóval a délelőtt hamar elmegy, délután pedig pihengetünk.

Január óta az Úr elém adta a szolgálati lehetőséget, ami tényleg nekem adatott általa, ugyanis gépírás tanárként mi mást is csinálhatnék, ha nem gépelnék. Igen. Az istentiszteletek hanganyagait pötyögöm heti rendszerességgel, amit aztán a gyüli honlapjára feltöltenek, hogy olvassa az, akinek a lelke kívánja és szomjazza az Igét. Élvezem ezt a szolgálatot. Néha már alig várom, hogy feltöltésre kerüljön az új anyag és csak írhassam és írhassam, újra hallgatva a már kihirdetett szavakat. Iszom, épülök és másokat is építek. És én ezt úgy, de úgy szeretem! Hiszen a vasárnap a szolgálaté (is)!


Fotók - Pinterest

2013. március 2., szombat

Reggelente

Hogy miért is járok gyalog reggelente munkába?

Ugyanis lassan 3 éve már, hogy itt lakunk, és alig mozogtam. Busszal járok.

Emlékszem, másfél éve elterveztem, hogy minden este futni fogok. Nem lett semmi belőle.
Aztán jött tavaly a jó idő, és májustól októberig kerékpárral jártam. Máris jobb kedvem lett. De azt - most télen - elég frusztrálónak éreztem, amikor pl. rohanni kellett a vonathoz, és úgy lihegtem, mint egy kutya. Na akkor elegem lett, és erőt vettem magamon... Kell ennyi mozgás.

A másik ok a busz. Ha busszal megyek, akkor később kelek, rohanok. Ha a 7.22-essel utazom, akkor átszállok egy másik buszra és 7.52-re vagyok a munkahelyemtől kb. 7 perc gyalogtávnyi megállóban. Ha a gyorsjáratú 7.43-ast érem el, akkor 7.57-re vagyok a munkahelyemtől kb. 9 perc gyalogtávnyi megállóban. Eltunyulok, fáradtan érkezem és kedvetlen vagyok.
Gyalogszerrel jövet jobb a kedvem, piros arcpírral érkezem és mosolygok. Ez nekem jobban tetszik!

Minden reggel találkozom egy nővel. Kicsi, alacsony, sportos szerelése, fekete kabátja van. Rövid, vörös hajú. Komoly arca mégis kedvességet tükröz a ráncai mögül. Ma bordó sapka volt rajta, védte fejét a hűvös, kora tavaszi szél elől. Robosztusan jár, mégis határozott, egyenletes léptekkel. Már messziről felismerem. Úgy vélem, neki ez a reggeli séta a lételeme. A hátizsákja mesélni tudna minden napról, úgy hiszem...

És akkor néhány szösszenet a reggeli sétáimból:

Melegítő látvány a napfelkelte



vagy a friss, üde szellő illata.


Örömmel nézem a bólogató hóvirágokat, a feketévé fonnyadt őszi faleveleket,



a rügyező aranyesőt.

 Elköszön a tél, s ébred a tavasz.


Fotók innen


2013. március 1., péntek

Beengedem, hogy teljesítsem a küldetést

Tavaly májusban indítottam el ezt a blogot azzal, hogy gondolatokat teszek közzé. A célom az volt, hogy olyan idézeteket, videókat, zenéket linkeljek, amelyeket szeretek. Egy időben ment is, aztán havi egy db lett belőle. Hogy miért? Mert a Facebook megint győzött, mint a másik blogom felett is.
Hiszen az Arckönyvön, a személyes oldalamon bárkit ismerősömnek fogadhatok, akit akarok, olyan oldalt szerethetek, ami nekem tetszik, ők pedig napi szinten közlik a képeiket, idézeteiket, melyeket szívesen nézek és olvasok.
Nem mellesleg ott kapok visszajelzéseket is egy-egy lájkkal vagy kommentel, nem úgy, mint itt a blogon. A horgolós naplómban is összesen 3 kedves blogtársam jelez vissza rendszeresen, a Facebook-on aktívabbak az emberek.
Így már kevésbé tértem ide be és mentettem le a linket vagy éppen a szeretett képet, amit megosztani szerettem volna veled Kedves Olvasó.

Mostanra elgondolkoztam ezen, és igyekszem visszatérni. Visszatérni, mert ennek a blognak is van egy küldetése.

Azért is kezdtem újra írni, mert mostanra több időm van az alkotói és a gondolati szabadságot gyakorolni, ugyanis már lassan két hete, hogy gyalog járok a munkába reggelente. (némi egészségügyi és rendszeres testmozgási okokból) Igen, gyalog, ami 50 perc. És ilyenkor aztán szárnyalok a gondolataimmal. :)

És így jutott eszembe az én kis személyes blogom is, amit aztán nem hagyhatok küldetés teljesítés nélkül.

Az Úr az ajtó előtt áll és zörget. Be akar jönni, kinyitni ezt az ajtót is... Beengedem...


Pinterest
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...