2013. február 17., vasárnap

Ne ítélj!

Nehéz. Sokszor elgondolkozom, és ezzel ítélkezem is, hogy ő vagy ő, netalán ő igazi, hívő keresztény-e? Mert ugye máshogy csinálja, más a gondolata és más az életformája...
Igen. Szerintem sokan elgondolkozunk ezen. Aztán kialakul bennem egy vélemény, ami már ítélkezés akár jó vagy rossz értelemben.
Az Ige arra tanít, hogy nem a mi dolgunk ezt megítélni! Csak legyünk elfogadóak a másikkal, ha kell figyelmeztessük, ha nem jár a helyes úton.
Hiszen minden ember más, máshogy éli meg a hitét és más út vezette oda, ahol van és ahová tart.

Reményik Sándor Ne ítélj című verse segít a formálódásban. Ehhez is.

Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...