2017. április 3., hétfő

Tavaszi vers


Az ablakhoz nyomul az orgona,

az ablaküvegen át rám nevet,
amit nem tudok megunni soha,
a kékszemű tavaszi üzenet.

Gyerek leszek egy percre újra én,
örökzöld időmből kipislogok,
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.

Boldog részecske, együtt lüktetek,
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,
ledobjuk, unt kabátot, a telet,
s szívemmel ver a születő világ.

Mert jó élni, e gyermeki hittel
így fordulok én is a fény felé,
s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!

(Csukás István: Tavaszi vers)


Orgona


2017. március 31., péntek

Grund


Nagy a világ, az égig ér,
De van ez a föld, ami kezünkbe fér.
Kinevet a nap, sugara rá,
Rajzol egy pályát a deszkapalánk.

és a tér, és a nyár,
és a fák, az akác, 
és a kert, és a ház, 
és a házból a srác, 
te meg én,
ugye szép,
soha nem szakadunk, 
gyere mondd, hogy a Grund mi vagyunk.

Álljunk bele ha kell, 
Bármi jöjjön is el 
Legyen szabad a Grund. 
Véssük ide ma fel, 
Hogy megmarad ez a hely,
Vagy egyszer belehalunk.

Nagy a világ, és rá se ránt,
Hogy errefelé a követ ki veti rá.
Ha közel a vész nem remeg a szánk,
Lefogjuk győzni, nekünk ez a hazánk.

ez a pad, ez a fal 
ez a pár farakás
ez a dal, ahogy nő 
ez a szívdobogás 
ez a jel 
innen el soha nem szaladunk, 
gyere mondd, hogy a Grund mi vagyunk.

Álljunk bele ha kell, 
Bármi jöjjön is el 
Legyen szabad a Grund. 
Véssük ide ma fel, 
Hogy megmarad ez a hely,
Vagy egyszer belehalunk.

Mért félnénk, mért élnénk, ha nem egy álomért.
Mért félnénk, mért élnénk, ha nem egy álomért.


(Dés László: Mi vagyunk a Grund)



A képre kattintva a dal elérhető:

 A Grund mi vagyunk

2017. március 27., hétfő

Titkos muzsika

"...a nyitott ablakon kihajoltam a kertbe.
Csodaszép nyáréj volt, csöndes és meleg. Nem hallatszott semmi nesz. A fülemülék már aludtak, a fecskék még nem ébredtek föl. A szellő oly halkan ringatta az ágakat, hogy az alvó levelek meg se zördültek bele. Csak a jázminbokrok virágai libegtek szelíden, ezer meg ezer fehér pille gyanánt.
Ahogy így nézelődök az ablakpárkányra bókolva, mintha csak aludnék, egyszer csak valami világosság kezd derengeni a kert közepén.
"Szentjánosbogarak" - gondoltam magamban.
De olyan erős lett a világosság, hogy millió szentjánosbogártól se telne olyan, és csöndes muzsikaszó kezdett zsongani a levegőben. Olyan halk, mintha a csillagok közül jönne, s mégis olyan csodálatos erejű, hogy táncolni kezdtek rája a füvek és virágok. Az öreg birsek lassan ringatták koronájukat, a rózsák gallyai gyorsabban verődtek össze, s az álmukból fölriadt pillék vidáman csapongták körül a liliomok bókoló kelyhét. Még a szökőkút vize is szinte ütemre szökött a magasba, s én magam is táncra illegtem a titkos muzsika dallama szerint.
Egyszerre olyan kápráztató lett a világosság, hogy be kellett hunyi a szemem. Mire kinyitottam, tele volt a kert angyalkákkal.
Virágok kelyhéből nőttek-e, csillagok sugarán szálltak-e, én nem tudom, de annyian voltak, hogy nem győztem őket megolvasni. Azt hiszem, a jó isten engedte meg nekik, hogy ezen a gyönyörű éjszakán leszálljanak a földre, s kimulassák magukat idelent jó gyerekek módjára.
Szó ki nem mondhatja, milyen szépen játszadoztak. A jegenyék hajlós sudarán hintáztak, a liliomok tölcséreiből mézet szörpöltek, a pillangókkal cicamacáztak. A fűszál nem hajolt meg apró lábacskájuk alatt, ha jártak. Nevetésük csengett, mint az ezüstcsengettyű. Utoljára bújócskát játszottak a tuják közt, csakúgy, mint a földi gyerekek szoktak. A legkisebbiküknek, aranyhajú, kék szemű angyalkának csíkos pántlikafűvel bekötötték a szemét, s odaállították hunyni az ezüstlevelű olajfa alá.
Ebben a percben megszólalt az eresz alatt a fecske...
...Egyszerre elsötétült a kert, elhallgatott a muzsika, s egy szempillantásra úgy elrepültek az angyalkák, mint az álom."

(Móra Ferenc: Dióbél királyfi)

Úgy gondolom, ehhez nem kell fűzni semmit sem. :)


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...